Nem vagyok szomorú se semmi csak kicsit elgondolkoztam valamin. Emlékeztek amikor még télen tavaly télen vagyis hát 2014/15 telén volt egy legjobb barátom (nem az aki most is mert azzal minden oké meg minden) hanem egy másik, akivel egy suliba járok. Nagyon jóba voltam vele minden este telefonáltunk 2-3 órákat ő volt az első akinek visszaírtam aztán jött a volt volt volt pasim (vagyis a legelső pasim akit ő csak hallásból meg elmondásom alapján ismert) és konkértan azóta nem beszélünk. Ez volt 2015 tavaszán. Vagyis mikor elkezdtem kavarni azzal a fiúval még beszéltem vele és minden elmeséltem neki aztán ő annyira féltékeny lett erre a fiúra (mert amúgy ő szerelmes volt belém mármint a barátom) hogy olyan bunko lett velem, rá se ismertem és amikor irtam neki meg meséltem volna el a történetet akármiről olyan bunkon válaszolt ohgy egy idő után már inkább nem is írtam. És így nyár elejétől már semmit nem beszélünk facen. Most nyáron ráírtam egyszer hogy miujság vele 1 hétig beszéltünk többé kevésbé aztán megint semmi suliba jó a viszonyunk köszönünk, beszélgetünk egymással de semmi komolyabb. Nem hiányzik tényleg nem. Csak érdekességképp, hogy hogy meg tudnak változni az embereket és mire képes a szerelem, féltékenység.